"Nem Cochise indította el ezt a háborút.
Egy hülye, sznob kis hadnagy jött ide
keletről. Az kezdte a háborút!"
Delmer Daves 1950-es filmje igazi mérföldkő, hiszen az első westernek egyike, amelyben az indiánokat teljes értékű embernek, a fehérekkel egyenrangú félnek ábrázolják. A történet a valóságon alapul, főhősei pedig a Vadnyugat történelmének fontos szereplői voltak. A sztorit Tom Jeffords (James Stewart) leszerelt katona meséli el, aki még arra is kitér, hogy történetében az apacsok angolul fognak beszélni, a könnyebb érthetőség kedvéért. Szóval Jeffords éppen aranyat keres az apacsok (akik éppen hadban állnak a fehérekkel) földjén, amikor is összeakad egy sebesült indián fiúval, akit meggyógyít, s ezért az apacsok megkímélik az életét. Egy másik csapat fehér embert azonban kegyetlenül kivégeznek. Jeffords-ot visszatérve a városba indiánbarátsággal vádolják meg, így mérgében és bizonyítási vágytól hajtva elmegy Cochise-hoz, a rettegett apacs főnökhöz tárgyalni, hogy legalább a postavivőket kímélje meg. Az út olyannyira jól sikerül, hogy sikerül egyezségre jutnia az indián főnökkel, sőt barátságot köt vele. Emellett bepillantást nyer az apacsok szokásaiba, mindennapjaiba, és szerelmes lesz a fiatal indián lányba, Sonseeahray-ba.
A békét azonban mindkét oldalon veszélyeztetik, és emiatt nem csupán a béke veszélybe kerül, de Jeffords és Sonseeahray szerelme pedig tragikus véget ér... Daves filmje valóban mérföldkő, hiszen az apacs nem csupán nyilazó vademberek, hanem eltérő személyiségek, szokásaikat is nagy részletességgel mutatja be a film. A fényképezés elsőosztályú, a harci jelenetek rendkívül látványosak, James Stewart briliáns, mint mindig. Az apacsok egy részét valóban indián színészek játsszák, Cochise szerepében Jeff Chandler kissé egysíkú, a Sonseeahray-t alakító Debra Paget pedig barnára maszkírozva elég megmosolyogtató. Jó és rossz emberek mindkét oldalon vannak, s ezt meglehetősen iskolás módon mutatja be Daves, kínosan ügyelve az egyensúly megtartására, mintha bizony ilyen egyszerű lett volna a helyzet..
Ez a kiegyenlítődésre való törekvés, és a cselekmény oktató jellege nagyban csökkenti a feszültséget. Feltűnik még egy fontos történelmi személy, Geronimo, aki itt egyértelműen negatív szerepet kap, ő a rossz indián, aki hátráltatja a békét. A valóságban Geronimo csupán nem nyugodott bele a abba, hogy rezervátumba kell vonulnia. A film zárlata azt sugallja, hogy a két félnek sikerült békét kötnie, s megvalósult a békés egymás mellett élés. A valóság szomorúbb volt, bár Jeffords indián ügynökként sokági megtartotta a békét, de végül az apacsokat rezervátumokba toloncolták, és Cochise öregemberként egy rezervátumban halt meg. Minden naivitása, és a tanmesei jelleg ellenére fontos és bátor lépés a Broken Arrow a western történetében, amelyet nagyra kell értékelni, hiszen történelmi hűségre törekszik, s egyértelműen rámutat a fehér ember felelősségére a indiánok tragikus sorsában.
A békét azonban mindkét oldalon veszélyeztetik, és emiatt nem csupán a béke veszélybe kerül, de Jeffords és Sonseeahray szerelme pedig tragikus véget ér... Daves filmje valóban mérföldkő, hiszen az apacs nem csupán nyilazó vademberek, hanem eltérő személyiségek, szokásaikat is nagy részletességgel mutatja be a film. A fényképezés elsőosztályú, a harci jelenetek rendkívül látványosak, James Stewart briliáns, mint mindig. Az apacsok egy részét valóban indián színészek játsszák, Cochise szerepében Jeff Chandler kissé egysíkú, a Sonseeahray-t alakító Debra Paget pedig barnára maszkírozva elég megmosolyogtató. Jó és rossz emberek mindkét oldalon vannak, s ezt meglehetősen iskolás módon mutatja be Daves, kínosan ügyelve az egyensúly megtartására, mintha bizony ilyen egyszerű lett volna a helyzet..
Ez a kiegyenlítődésre való törekvés, és a cselekmény oktató jellege nagyban csökkenti a feszültséget. Feltűnik még egy fontos történelmi személy, Geronimo, aki itt egyértelműen negatív szerepet kap, ő a rossz indián, aki hátráltatja a békét. A valóságban Geronimo csupán nem nyugodott bele a abba, hogy rezervátumba kell vonulnia. A film zárlata azt sugallja, hogy a két félnek sikerült békét kötnie, s megvalósult a békés egymás mellett élés. A valóság szomorúbb volt, bár Jeffords indián ügynökként sokági megtartotta a békét, de végül az apacsokat rezervátumokba toloncolták, és Cochise öregemberként egy rezervátumban halt meg. Minden naivitása, és a tanmesei jelleg ellenére fontos és bátor lépés a Broken Arrow a western történetében, amelyet nagyra kell értékelni, hiszen történelmi hűségre törekszik, s egyértelműen rámutat a fehér ember felelősségére a indiánok tragikus sorsában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése