Kevin Costner kiszállt a rendkívül népszerű Yellowstone-ból, és minden pénzét felette arra, hogy elkészítse álmai, négy részesre tervezett western-eposzát. Tudjuk, hogy Costner szívügye a műfaj és az egyik legértőbb művelője - mind színészként (A Hatfield - McCoy viszály, Silverado, Wyatt Earp, stb) mind pedig rendezőként (Farkasokkal táncoló, Fegyvertársak) bizonyítja ezt a tényt. Ezért is vagyok gondban a Horzonttal, mivel egyértelmű, hogy Costner jó rendező és színész, mégis eléggé felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. A történet középpontjában a Horizont nevű város áll, ahol telepesek próbálnak gyökeret verni, azonban a közelben élő indián törzs ezt nem nézi jó szemmel. Annyira nem, hogy az első nagyobb tábort, és pár házat teljesen megsemmisítik. A történet első szála ide vezet, a mészárlásból Frances Kittredge (Sienna Miller) és lánya menekül meg, akiket a közeli katonai erőd parancsnoka, Gephardt hadnagy (Sam Worthington) vesz pártfogásába. A második fő szálon a bűnöző Sykes fivérek (Jon Beavers, Jamie Campbell Bower) üldöznek egy nőt, aki egy kisgyerekkel együtt szökött meg bandájukból. A konfliktusba belekeveredik a kurtizán (Abbey Lee) és egy alkalmi munkákból élő fegyverforgató (Kevin Costner) is. A harmadik szálon egy telepescsapatot követhetünk nyomon, amelynek vezetőjének (Luke Wilson) a belső konfliktusokon kívül az indián fenyegetéssel is szembe kell néznie.
Érdekesség, hogy Costner felbukkanására több, mint egy órát kell várni, ennek pedig éppen az az oka, hogy rengeteg eseményt és szereplőt próbál bemutatni rendezőnk. A film egyik gyenge pontja éppen ez - emiatt néha egészen szétesőnek tűnik. Másrészt nyilvánvaló a rendezőnk szándéka - minden a Vadnyugatra oly jellemző témát bele akar sűríteni a filmbe. Megannyi toposz felvonul a hosszú játékidő alatt - viszontagságos út a szekérkaravánnal, indián-telepes csatározások, határvidéki kékkabátosok, tipikus kisvárosok, törvényenkívüliek... és még hosszan sorolhatnám. Ez persze sikerül Costnernak, de rendkívül túlzsúfolttá válik a cselekmény, ahogy a toposzoból, és tipikus témákból, úgy a szereplőkből is rengeteg van. Persze a színészekre nem lehet panaszunk, mégis, csak a játékidő vége felé tisztul le bennünk (jó esetben), hogy ki kicsoda, és mi lehet a szerepe a következő részekben.
A film másik érdekes pontja a formai megvalósítás. Costner egyértelműen visszakanyarodik a western hőskorába. A fotózás gyönyörű, de a szereplők ábrázolása, a régi idők naivitását idézi. Ugyanakkor Costner bátran nyúl az indiánokkal kapcsolatos kérdésekhez, és történetében nagy hangsúlyt kapnak a női szereplők. A zene szintén a klasszikusokat idézi - nagyívű, és bombasztikus. Korai még ítéletet mondani a műről, majd ráér, ha a teljes sorozatot láttam, ugyanakkor érdemes elgonolkodni, hogy mennyire másképp nyúlt a témához az American Primeval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése