Kelly Reichardt a Meek's Cutoff után 2019-ben újra a Vadnyugatot választotta témájául, ezúttal is merőben más módon, mint, ahogy megszokhattuk. A szakács, Cookie (John Magaro) és a kínai vándor, King Lu (Orion Lee) igazi antihősök, kissé gyámoltalanok, sodródó figurák, próbálnak boldogulni Oregonban, a civilizációtól távol. Telepesek, prémvadászok, indiánok, vadászok, és helyi előkelőségek közt keresik a lehetőséget, hogy miként boldoguljanak az új világban. Egy szálloda megnyitásáról álmodoznak, amihez a vidékre kerülő első tehén bizonyul a megfelelő eszköznek. Az intéző (Toby Jones), tehenét minden éjszaka titokban fejik meg, így készítve finom süteményeket a tej segítségével, amelyekkel hatalmas sikert aratnak a helyi piacon. Persze senki sem tud a cselükről, így maga a kissé hebehurgya intéző is fizet nekik a tőle lopott tejből készült sütikért.
A lebukás egyre fenyegetőbb réme ott lebeg hőseink felett... Aki egy hagyományos westernre számít, messzire kerülje el a filmet, hacsak nem kedveli a slow cinema modorában készült alkotásokat, és nem lepi meg, ha lövöldözés és gyors akciók helyett a süteményekről, és hazai ízekről elmélkednek a szereplők. Reichardt egyértelműen a Vadnyugat, és az USA rejtett történetét próbálja rekonstruálni, amikor a hétköznapi emberek történeteit, problémáit tárja elénk. Van valami kedves, és nagyon is valóságos ebben a filmben, mert bizony a dolgok már csak ilyen lassan történnek (vagy inkább történetek régen), ahogy hőseinkkel is. A kamera jelentéktelennek tűnő dolgokon időzik el, amelyek mégis fontosak lehetnek nekünk, néha fura figurákkal hozza össze a sors a Cookie-t és King Lu-t - ennek eredményeképpen pedig valamiféle kis varázslat is megbújik a képkockák között. Ezt tovább fokozza William Tyler remek, finom zenéje. A kezdet és vég pedig szépen keretezi a filmet, egészen kitágítva az időt. Emlékezetes, békés, nyugis film amelynek tárgya legfőképp hőseink szép barátsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése