A mesterlövész (The Shootist)

"- Hogy rövidre fogjam, maga rég túlélte a korát!

- Hogy rövidre fogjam, maga még a bika tökét

  sem tudná megfogni!"

Don Siegel kora egyik legjobb rendezője volt, rengeteg egyéni hangú, remek filmmel, és egyébként ő volt Clint Eastwood tanítója a filmrendezésben. A Mesterlövész is egy, a maga módján izgalmas, és rendkívül eredeti alkotás, az idős John Wayne-el a főszerepben, és James Stewarttal egy mellékszerepben. A kezdő képsorok is rendhagyóak John Bernard Books-t látjuk, amint különböző banditákat intéz el. Siegel Wayne westernfilmes pályafutásának emlékezetes párbajait vágta össze időrendbe, míg eljutunk egészen 1901-ig, Books idős koráig. Books még deres fővel is félelmetes hírű pisztolyhős, aki éppen doktor barátjához, Dr. Hostetler-hez (James Stewart), igyekszik. Dr. Hostetler rossz hírt közöl hősünkkel rákja van, s csupán hetei vannak hátra. Ugyan hány western van, ahol egy öreg, rákos férfi a főszereplő? Egyáltalán a filmművészetben általában véve is ritka, hogy idős embereket tesznek meg főhősnek. Nade vissza a filmhez!

Books egy özvegynél, Bond Rogersnél száll meg, aki eleinte nem látja szívesen a férfit. Erre alapos oka van, hiszen Books megjelenése nem csupán a városban, de az özvegy szállodájában is felfordulást okoz. Egy éjszakai lövöldözés után az asszony összes vendége elköltözik a szállodából. Books-ot és közeledő halálát hatalmas érdeklődés övezi, aminek - ironikus módon - előnyei is vannak, például jutányos áron kap sírkövet. Azonban a legtöbben a hálát kívánják, hisze egy ilyen figurának nincs helye a civilizálódott világban. Telefon, távvezeték, szolid, gyáva polgárok - Books tényleg egy letűnt kor hőse. Bond Rogers fia, Gillom Rogers azonban valódi hősként tiszteli, s az idős revolverhős pedig pártfogásába veszi a sihedert. Books fájdalomcsillapítónak laudánumot iszogat, elrendezi ügyeit, összebarátkozik szállásadónőjével, de eszében sincs békésen távozni az élők sorából. Három régi riválisával találkozót szervez, amelynek során úgy távozhat a másvilágra, mint egy vérbeli pisztolyhős... Don Siegel filmje egy idős ember elégikus búcsúzása, amelyben keveredik a dráma és ironikus/önironikus humor. Books ideje valóban lejárt, ereje és vadsága nem illik a konformista környezetbe.

Books egyik legerősebb ellenpontja a helyi seriff, akin már csak maskaraként hat a cowboy-kalap,  és bádogcsillag, hiszen csak egy akadékoskodó, gyáva mitugrász. Siegel maró iróniával ábrázolja, hogy a Booksot hírneve miatt vagy félik, vagy próbálják kihasználni. Volt szerelme például egy könyvet szeretne kiadatni, vele amelynek hasznát, mint volt felesége zsebelné be. Books csalódottan elhajtja a cédát. Csupán néhány ember, köztük  az özvegy és fia viszonyulnak hozzá normálisan. A lírai történetbe egy-két véres jelenet vegyül, a leszámolás pedig rendkívül látványosra sikerült. Pazar az operatőri munka, amely remek kivágásokat, és a tükröződő felületeket is kihasználja. John Wayne nagyon szépen, mértéktartóan játszik, szép búcsú ez számára ez a film a westernhős szerepétől. James Stewartot is jó látni,  Dr. Hostetler szerepében. Olyan, mintha Aki lelőtte Liberty Valance két főhőse öregedett volna meg, a felállás ugyan az - Wayen a vad, zabolálatlan, Stewart pedig a civilizált hős. Így ér véget a Vadnyugat, így ér véget a revorverhősök kora...